2018. július 13-14-15.

Kik voltak a lovagok?

A középkorban a lovagok kiválóan felszerelt és tökéletesen képzett harcosok voltak, akik a hosszú és küzdelmes apródévek alatt tanulták ki a hadviselés művészetét.


A nemesi származású ifjak már a születésüktől fogva lovagi neveltetésben részesültek. Hétéves korukig a gyermekekről édesanyjuk gondoskodott, majd a hetedik év betöltésével saját otthonukban, a királyi udvarban vagy más várakban szolgáltak apródként 7 éven keresztül. Ez idő alatt elsajátították az úgynevezett lovagi ismereteket: lovaglásra, gyakorlóbábú elleni dárdaöklelésre, birkózásra, ökölvívásra, futásra tanították őket.

Az ő feladatuk volt a szolgált lovag háztartásában szükséges férfimunkák elvégzése, de neveltetésükből az elméleti tanulmányok sem hiányozhattak.  Idegen nyelveket, elsősorban latint tanultak, továbbá egyházi ismeretekre is szert tettek. 

Az udvari etikett és a lovagias viselkedés a legfontosabb elsajátítandó tudás közé tartozott. Tizennégy éves korában az apród fegyvernökké léphetett elő a ranglétrán, urának jobb kezévé vált. Újabb hét éven keresztül ők viselték uruk gondját a kastélyban, a lovagi tornákon és a csatatéren is.  A fegyvernök mindig ura rendelkezésére állt, akár másik fegyverről, akár váltás lóról legyen szó. 


Az apródként és fegyvernökként eltöltött hosszú tanulóidő végét a lovaggá avatás ceremóniája koronázta meg, amely nagy udvari ünnepség keretei között zajlott, ugyanakkor alkalmanként nagy sietségben a csata előtt, vagy a csata után ütötték lovaggá az illetőt dicsőséges tetteinek elismeréseként. Ekkor a lovagjelöltek elkötelezték magukat Isten, a hazájuk és királyuk szolgálatában.

Nagyon fontosak voltak a lovagi léttel járó erények, mint a lovaglás, vívás, dárdaöklelés és a vadászat. Ezeket gyakorolniuk kellett, és az a lovag, aki elhanyagolta a lovagi erényeket, magát a lovagság intézményét hanyagolta el. A lovagnak önzetlenül és bőkezűen kellett adakoznia, és sosem szabadott dicsekvő, irigy viselkedést mutatnia, a kapzsiságot pedig messziről el kellett kerülnie. Ezekkel a jellemvonásokkal fejezte ki szerénységét.

Életük gyakorlatilag folyamatos küzdelem volt, még a legnagyobbaknak is keresniük kellett a dicsőséggel kecsegtető helyzeteket, hogy újabb kiemelkedő tetteket hajthassanak végre. Helyesnek minősült, ha a lovag félelmet keltett az egyszerű emberekben, hiszen ez tartotta vissza őket a rossz cselekedetektől. Ugyanakkor a lovagnak a bizalom jelképének is kellett lennie. Azáltal elkövetett bűnök sokkal súlyosabbak voltak, mintha az egyszerű emberek követték volna el.



<< Vissza a hírek oldalra